Eredeti cikk:
Viszlát Kapitalizmus
Írta:
Olvasási idő:
Eredeti megjelenés ideje:
Forrás:
Sokan rettegnek attól, hogy Barack Obama újraválasztása a kapitalizmus végét jelentené. Rövid hírünk: A kapitalizmus évekkel ezelőtt eltűnt. A kapitalizmus már az I. világháborút sem élte túl, mivel ez a háború megsemmisítette a klasszikus aranyalapot, amire a kapitalizmus épült. Attól a perctől kezdve, hogy az aranyalap megszűnt, az államok, kormányok átvették a világgazdaság irányítását és ezzel a kapitalizmus megszűnt. A kapitalizmus meghatározása: egy olyan gazdasági rendszer, ahol a magánszektor hajtja a termelést tőkefelhalmozás révén. A valódi kapitalista társadalmakban az állam rendkívül korlátozott szerepet játszik. Napjainkban az USA kormánya képviseli a gazdaság több mint 25%-át, és nemcsak a General Motors-t, hanem egy sor más kétes vállalkozást is finanszírozta. Az I. világháború során a kapitalizmust a hitel-izmus váltotta fel, ami azt jelenti, hogy a háborút az állam elképzelhetetlen mértékű adósság létrehozásával finanszírozta. Ezek a hitelek okozták a Tomboló Húszasokként ismert buborékot. A visszafizethetetlen adósságok eredménye volt a nagy gazdasági világválság. A II. világháború hasonlóképpen a gazdaság teljes ellenőrzéséhez vezetett. 1944-ben a világ aláírta a Bretton Woods-i Egyezményt, és az USA dollár ‒immáron aranyfedezettel‒ lett az új papírarany. Ahogyan a háború lezárult, a gazdaság stabilizálódott. Ez rengeteg emberben azt a benyomást keltette, hogy a háború megszüntette a nagy gazdasági világválságot. A valóságban a stabil valuta stabilizálta a gazdaságot, és a kapitalizmus ismét feléledt, átmenetileg. Hamarosan a kormány szociális jóléti programokra költött és a fegyverkezés felgyorsult. Az USA elkezdett többet importálni, mint amennyit exportált, Toyotákat és Mercedes-eket vásárolt a régi ellenségektől és az arany kirepült az USA kincses ládájából, mivel az állam a dollárt aranyra váltotta. Ahogyan 1968-ban fellángoltak a kételyek, miszerint az USA aranykészlete hamarosan elfogy, a kormány eltörölte a dollár mögötti aranyfedezet szükségességét. Ez a Bretton Woods-i Egyezményt is megsértette. A kapitalizmus ismételten eltűnt, az irányítást átvette a hitel-izmus. Az USA dollár levétele az aranyalapról teljesen átalakította a világot. A tőke helyett már megint a hitel működtette a világgazdaságot. 1964-ben az USA adóssága elérte az 1 trillió dollárt. 2007-re azonban már 50 trillió dollárra rúgott. Amíg az adósság nőtt, a jólét is nőtt. Az 50 trillió dollárnyi hitel elképzelhetetlen vagyont, profitot, munkahelyeket és adókat teremtett. Az USA hitelei emellett globalizációt hoztak létre, a világgazdaság kirobbant.
A hitel-izmus problémái
A hitellel az a probléma, hogy a tőkével ellentétben azt vissza kell fizetni. Az 50 trillió dollárnyi hitel, ami a négy évtizedes globális terjeszkedést hajtotta, javarészt nem visszafizethető. Ez a masszív adósság okozza ma a válságot, amivel szembe találjuk magunkat. A problémákat súlyosbítja, hogy a globalizáció miatt az amerikai gyárak alacsonyabb munkabérű országokba települtek. Mára elfogyott az USA tőkéje és termelése is. Mivel a kapitalizmus definíció szerint a tőke és termelés funkciója, a hitel-izmus felszámolta a kapitalizmust. Egy lényeges kérdés. Felteszem a kérdést: Számít bármennyire is, hogy a 2012-es amerikai elnökválasztást ki fogja megnyerni? Miben lesz más, ha Obama elnököt újraválasztják? Vagy ha a Fehér Ház új lakója Mitt Romney, Newt Gingrich vagy Ron Paul lesz? Republikánus, Demokrata, Független… számít ez? Nemcsak a Titanic kapitányát választjuk meg, vagy netán a Costa Concordia olasz tengerjáróét? Egy még jelentősebb kérdés: Mit kell neked és nekem tenni? A Világ Gazdaság luxushajó utasaként, remélnünk és esedeznünk kell egy új kapitányért, vagy a parti őrség megment majd minket? Ahelyett, hogy abban reménykednénk, hogy egy választás megmenti a világot, szerintem inkább nekünk kellene megmenteni azt.
Mit teszek én
Elmondom, hogy én mit teszek. Talán nevetségesnek fogok tűnni, de lesz, akik logikusnak vélik majd. Megint csak mások őrültségnek fogják hinni. Én felkaroltam a hitel-izmust. Annak ellenére, hogy vérbeli kapitalista vagyok, rájöttem, hogy a hitel jobb, mint a tőke. Egyszerűbben mondva ahelyett, hogy megkísérelnék pénzt spórolni (ahogyan a Titanic milliónyi utasa igyekszik ezt tenni), én kölcsön veszek pénzt, hogy gazdag lehessek. Vélekedésem gyökeres változása 1972-ben következett be, mikor haditengerészeti pilóta voltam Vietnamban. 1972-ben a vietnamiak ráébredtek, hogy a háborúnak vége, és az USA kivonja a csapatait. Ez történik most Afganisztánban és Irakban. A vietnamiak pánikoltak és elkezdték elhagyni az országot. Egy napon, egy falusi piacon az elöljárómmal megpróbáltunk friss gyümölcsöt venni. Nagy meglepetésünkre az árus nem fogadta el az USA dollárt. Ugyanígy a helyi valutát sem, csak az aranyat. Annak ellenére, hogy akkoriban még nem tudtam, mi történik, éreztem, hogy valami megváltozott. Addig a napig az USA dollár ugyanolyan jó volt, mint az arany. Aznap a gyümölcsárus saját mangóját értékesebbnek vélte az én dolláromnál.
Az anyahajó fedélzetére visszatérve pár nappal később megtudtam, hogy Nixon elnök bezárta az arany ablakot 1971-ben. Akkor eszméltem rá, egy év késéssel, hogy a dollárom csak egy darab papír, ami mögött csak amerikai adófizetők állnak. Más szavakkal, a vietnami gyümölcsárus többet tudott a világgazdaságról, mint én. A probléma ma is ugyanez. A vietnami gyümölcsárus még mindig többet tud a világgazdaságról, mint a legtöbb ember. Ez a valódi pénzügyi krízis. Ez a pénzügyi tudatlanság krízise, ahol a gazdag, de pénzügyileg naiv emberek a Világ Gazdaság hajóján szelik a tengert, minden bizalmukat a legénységbe fektetve. 1973-ban visszatértem a háborúból az otthonomtól nem messze fekvő Hawaii tengerészeti bázisra. A háború rengeteg szempontból megváltoztatott. Vagy mondhatnám azt is, hogy a vietnami gyümölcsárus változtatott meg. Ahelyett, hogy keményen dolgozzak és pénzt spóroljak, ami a kapitalizmus alapja, meg kellett tanulnom, hogyan dolgozzak kevesebbet és vegyek kölcsön többet –több pénzt‒, ha gazdag akarok lenni. Miközben legtöbb pilótatársam 1973-ban a légitársaságok felé vette az irányt, én a hitel-izmus tanulója lettem. Még szolgáltam ugyan, de tanulmányaimat máris elkezdtem egy hétvégi oktatással az ingatlanüzletek finanszírozásához szükséges hitel felvételéről. Fél évembe került, hogy találjak egy ingatlant Maui szigetén, amit 100%-ban hitelből tudok megvenni, és mégis pozitív cash flow-t eredményezett. Mások pénzét használtam, megtakarítókét és kötvénytulajdonosokét, akik még hittek a kapitalizmusban, hogy meggazdagodjak. Miután egyszer megtettem, tudtam, hogy soha többé nem lesz szükségem pénzre. Hitel-ista vált belőlem, nem kapitalista. Mára több ezer ingatlan tulajdonosa lettem, amiket hitelből (adósságból) vettem, mégis pozitív cash flow-t eredményeznek. 2007-ben, amikor a másodlagos jelzáloghitelek összeomlottak, az én ingatlanaim jól teljesítettek, egyszerűen azért, mert apartman házaim reális értékelések alapján lettek finanszírozva. Továbbá apartmanjaim kiváló állapotúak és biztonságos környéken vannak, jó munkahelyek közelében. A bérleti díjak méltányosak, gyakran a piaci szint alatt vannak. Sajnos a hitelösszeomlás azok fejére zúdult, akik pénzügyileg naivak voltak, ezzel milliónyi ember életét szétrombolva, ami az állásukba, otthonukba, megtakarításukba, nyugdíjukba és jövőbeli kilátásaikba került. Sokan közülük azok, akik egy politikai vezetőségváltásban reménykednek, ami majd megmenti őket válságos helyzetükből. Sajnos, amikor az emberek elkezdenek abban reménykedni, hogy az állam megmenti őket, a szocializmus felé tesznek lépéseket, nem pedig a kapitalizmus felé. Azok, akik eddig kapitalisták voltak, most szocialisták lesznek.
A kiút
A kiút egyértelmű. A kivezető út pénzügyi oktatással kezdődik, amit már az általános iskola első osztályában el kell kezdeni. A pénzügyi oktatás szórakoztató és könnyű is lehet. Monopoly-val is elkezdhető a vagyonteremtés néhány törvényének megtanítása. Egyszerű módszer, ami a 4 zöld házikó megszerzését, majd tőkeáttétellel a nagy vörös szállodára cserélését jelenti. Így kezdődött az én pénzügyi oktatásom is, és a mai napig tovább játszom a Monopoly-t a való életben, a megtakarítók és kötvénytulajdonosok pénzét felhasználva, amit bankokban és biztosítótársaságoknál tartanak. Ez a hitel-izmus és a pénzügyi műveltség ereje. És mára, a gazdag apámtól kapott pénzügyi nevelés miatt, megengedhetem magamnak, hogy magángépekkel repüljek, ahelyett, hogy nyugdíjazott kereskedelmi pilóta lennék, aki abban reménykedik, hogy nyugdíja kitart élete utolsó napjáig.
Mit kezdesz a pénzeddel?
Gyakran kérdezik, ha adósságot használsz, a bankárod pénzét, hogy gazdag légy, mihez kezdesz a befektetéseid által generált pénzzel? A válasz roppant egyszerű, azt teszem, amit egy igazi kapitalista tesz, aranyat veszek egy olyan világban, ahol az állam pénze a bolondok aranya, a valódi arany pedig még mindig az igazi pénz.Mivel a világ már nincs az aranyalapon, neked rajta kell lenned. Robert Kiyosaki, akit leginkább a Gazdag papa, Szegény papa című könyvéről ismerhetünk, ami minden idők legsikeresebb pénzügyi könyve, emberek millióinak változtatta meg pénzről alkotott elképzeléseit. Vállalkozó, oktató, befektető, aki szerint a világ több vállalkozót igényel. Pénzről és befektetésekről alkotott elképzelései gyakran ellentmondanak a hagyományos bölcsességeknek, szókimondó, tiszteletlen és bátor stílusa világhírűvé tette, a pénzügyi oktatás nyílt és szenvedélyes szószólója.
Tanulj a pénzről, a pénz kezeléséről a Tudásbázisban található videók segítségével.