Hogyan profitálj az inflációból?
Írta: Robert Kiyosaki
Olvasási idő: 5 perc
Eredeti megjelenés ideje: 2018. Augusztus 14.
Forrás: www.richdad.com
Gazdag Papa befektetési tanácsai az infláció elleni fedezet megteremtésére
Nemrégiben írtam arról, hogy elbántak a középosztállyal. Megosztottam veletek, hogy hogyan késztette az egészségügyi ellátás emelkedő költsége, a pénzügyileg átlagosan gondolkodó embereket arra, hogy egyre kevesebbet költsenek alapszükségleteikre. Ezt megelőzően, pedig annak okáról írtam, hogy miért érzed magad szegénynek (és miért vagy valóban az). Itt részleteztem azt is, hogy a középosztálybeliek bére miért rekedt meg egy szinten. Néhányan kaptak némi emelést, de csak nagyon keveset. 1979 óta, a középosztálybeliek bére csupán 6%-kal emelkedett, míg a szegényosztálybelieké 5%-kal csökkent. Volt olyan, aki jól járt? Természetesen a leggazdagabb réteg, – vagy ultra gazdagok – 41%-os bérnövekedéssel.
Jön az infláció!
Mit jelent az infláció?
Mielőtt belemennénk az infláció bérnövekedésre gyakorolt hatásába, szánjunk egy percet az infláció definiálására.
Egyszerűen megfogalmazva, akkor beszélünk inflációról, amikor az árak emelkednek, és egy adott pénznem vásárlóereje csökken. Ez azt jelenti, hogy kevesebbet vásárolni ugyanakkora pénzösszegből, mint korábban.
Minden gazdaság megtapasztalja az inflációt (deflációt) valamikor. De ez akkor válik problémássá, amikor a lakosság jövedelmi szintje nem követi vagy haladja meg az inflációt. Ebben az esetben az emberek szegényebbé válnak, még akkor is, ha azt gondolják, hogy több pénzt keresnek.
Mi okozza az inflációt?
Az infláció különböző módokon következhet be egy gazdaságban.
A javak iránti növekvő kereslet, a kínálat csökkenését okozhatja, ezáltal az árak emelkednek. Ez megfigyelhető egy felpőrgött ingatlanpiac esetében, ahol többen szeretnének ingatlant vásárolni, mint a piacon elérhető ingatlanok száma.
Olyan tényezők emelkedése, mint a munkaerő- és az anyagköltség, az árak növekedését eredményezheti. Például, nemrég a komló világpiaci ára felment, és így egy hatos sör ára néhány dollárral megemelkedett. Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt még 6,99 dollárt fizettem egy hatos csomagért. Ma ez már 9,99 dollár vagy még több.
Az emelkedő költségek és a munkavállalók fizetési igénye közötti kapcsolat szintén hozzájárul az inflációhoz. Ezt hívják „bér-ár spirálnak”. Ez szimplán azt jelenti, hogy az árak emelkedése miatt a munkavállalók is több fizetést várnak el … ami viszont az árak további emelkedését eredményezi.
Az infláció negyedik módja akkor kövtkezik be, amikor a kormány manipulálja a pénzkészletet, ahogy tette ezt az Egyesült Államok, a “mennyiségi lazítással”. Amikor egyre
több pénzt hoznak forgalomba, lehetővé teszik a bankok számára, hogy több hitelt bocsássanak ki, ami árnövekedést okoz. Túl sokat nyomjon a rendszerbe, és a dolgok nagyon rosszul alakulhatnak. Ha viszont túl sok pénzt juttatnak a rendszerbe, a dolgok nagyon rosszra fordulhatnak.
Milyen típusú inflációk vannak?
Az inflációnak sokféle típusa van, de a három fő típusa a (lassú vagy) kúszó infláció, a vágtató infláció és a hiperinfláció.
A kúszó infláció az átlagos, enyhe infláció, amelyet a legtöbb gazdaság szeretne elérni és amire számítanak. A FED – az USA Központi Bankja például annak reményében határozza meg a célkitűzéseit, hogy az inflációs rátát 2% – on tudja tartani. Ez egészséges mértéknek tekinthető egy gazdaság számára, és elméletileg a munkabérek képesek vele lépést tartani.
A vágtató infláció az infláció felgyorsulása 3-4% -os mértékben. Ezzel egyre nehezebben tudnak lépést tartani a munkabérek, és az emberek egyre szegényebbnek érzik magukat.
A hiperinfláció olyan extrém infláció, amely akár 20% -os, 100% -os, 200% -os mértékű is lehet vagy akár még magasabb is. A Weimari Köztársaságban a hiperinfláció olyan extrém mértékű volt, hogy „Az a vekni kenyér, amely Berlinben, 1922 év végén körülbelül 160 márkába került, 1923 év végére már 200 000 000 000 márkába került”.
Az infláció hatása a bérnövekedésre
Sajnos az Egyesült Államokban a munkavállalók többsége megtapasztalta, milyen, amikor az infláció eltörli csekély bérnövekedésüket. A “The Washington Post” beszámolója szerint, a megélhetés költségei 2,9%-kal növekedtek 2017. júliusáról 2018. júliusára, a Munkaügyi Minisztérium pénteken beszámolt arról, hogy az inflációs ráta 2,7%-kal haladta meg a bérnövekedést ugyanebben az időszakban. Az amerikai átlag „reálbér”, a szövetségi bérek
mértéke, ami számításba veszi az inflációt, visszaesett 10.76 USD/órára a múlt hónapban, 2
centtel ér kevesebbet, mint az előző év ugyanezen időszakában.”
Ki a bűnös ezekért az emelkedő költségekért? Energia, lakhatás, egészségügyi ellátása és az egészségbiztosítás. Vagyis az alapszükségletek. Megismétlem, csak a magasan fizetett emberek tapasztaltak bérnövekedést. A vállalatok ugyanis arra fókuszálnak, hogy a magasan képzett munkavállalókat semmi mással, csak béremeléssel jutalmazzák, amit az Angol Bank (Bank of England) elnöke, Mark Carney a „Dilbertek mészárlásának” nevez (Dilbertek alatt
azokat értik, akiknek munkaköre automatizálással helyettesíthető).
Ez sajnos nem újdonság. Az amerikai munkavállalók átlagkeresete évtizedek óta nem emelkedett az inflációhoz viszonyítva. Amint arról a PEW beszámol: „Az inflációhoz való igazodást követően azonban, a mai átlagórabérnek majdnem ugyanakkora vásárlóereje van,
mint 1978-ban volt. Ez előjele volt, az 1980-as évek és az 1990-es évek eleji infláció kiszámíthatatlan növekedésének. Valójában, az átlagórabér több, mint 45 évvel ezelőtt érte el a csúcsát: Az 1973 januárjában rögzített 4,03 dolláros óradíj ugyanakkora vásárlóerővel rendelkezett, mint ma 23,68 dollár.”
Az infláció hatása tehát, hogy az embereket szegényebbé teszi
Nos, egyesek számára az infláció rossz hír, mert nem tudják, hogyan használják fel ahhoz, hogy meggazdagodjanak. Ezért ehelyett az infláció szegényebbé teszi őket. Vegyük például a munkavállalókat, akiket az infláció elég rosszul érint, mert ők csak az idejüket értékesíthetik, és az idő nem nyújt fedezetet az infláció ellen. Az béremelések, ha egyáltalán vannak, általában éves elszámolásban történnek az infláció után – és nem vele együtt. És ahogy azt
később részletezem, manapság csak azok kapnak, akik magasan képzettek és nehezen pótolhatóak (egyelőre).
Ezen felül, leginkább azokat érinti rosszul az infláció, akik úsznak a hitelkártya-adósságban, vagy változó kamatozású jelzáloghitelük van, mert a FED általában a kamatokat emeli az infláció leküzdése érdekében. A rossz adósságok nagy része az infláció idején megemelkedő, változó kamatlábakon alapul, amelyek megdrágítják a hiteltörlesztéseket.
Végül, azokat az embereket érinti rosszul az infláció, akik a régi pénzszabályok szerint játszanak, mert szerintük bölcs és körültekintő döntés a megtakarításainkat a bankba tenni. De a bank okos, nem ostoba. És a bank az új pénzszabályok szerint játszik. Olyan pénzösszeg után fizetnek kamatot, amely nem tart lépést az inflációval. Ezáltal a pénz elveszíti vásárlóerejét, mivel a bank a pénzbetéteket használja fel arra, hogy több pénzt keressen.
Nem számít, honnan nézzük, a dolgok a középosztálybeli dolgozók számára nem állnak túl fényesen. De ahelyett, hogy a negatívumokra fókuszálnánk, szeretném megosztani veletek, mit tanított Gazdag Papa arról, hogyan kell boldogulni egy inflációs gazdaságban.
Hogyan profitálj az inflációból
A gazdagok azonban megtanulták, hogyan lehet pénzt keresni az infláció időszaka alatt: tőkeáttétellel és fedezeti ügyletekkel. Akkor a bank szabályai szerint játszom. Fix kamatozású hitelt veszek fel a banktól, vásárolok
egy eszközt, amely Cashflow-t termel, így fedezi a hiteltörlesztőmet, és kevesebb saját
tőkefelhasználással növelem a befektetésem megtérülését.
Egy inflációs gazdaságban, ha fix a hiteltörlesztőm, akkor ez kevesebb költséget jelent számomra, mint amennyit a dollár veszít vásárlóerejéből, a befektetéseim és bevételeim értéke, pedig növekszik.
A befektetéseim és a bevételem növekedésének oka az, hogy olyan eszközöket vásárolok, amelyek fedezetet nyújtanak az inflációval szemben. Vegyük például az inflációs gazdaságokban általában megemelkedő bérleti díjakat. Amikor befektetési célú ingatlant vásárolok, a hiteltőrlesztőm összege változatlan marad, miközben a bérleti díjam az infláció miatt emelkedik. Ez nekem nagyobb Cashflow-t hoz. A banknak csak a megállapított fix hiteltőrlesztőt kell kifizetnem. Így a bérleti díjakból származó plusz bevétel a zsebemben marad.
Ugyanez történik a vállalkozások esetében is. Amint a javak költségei emelkednek a fogyasztók számára, a vállalkozások módosíthatják áraikat, és profitálhatnak az inflációból.
Ez azért működik, mert a cégtulajdonosok és a befektetők nem az idejüket adják el. Viszonylag valós időben értékesítenek olyan terméket, amely fedezetet nyújt az inflációval szemben. Irányítói szerepben vannak. Az alkalmazottaknak nincs kontrolljuk sem a termékük – azaz az idejük felett, sem a pénzük felett (affelett a banknak vagy a befektetési alapnak van).
Még egy dolog, amit annak érdekében teszek, hogy fedezetet biztosítsak magamnak az inflációval szemben, hogy nyersanyagokba fektetek. Mostanában, amikor infláció van, az olyan energiaforrások, mint az olaj, jó befektetésnek bizonyulnak. Ha defláció van, akkor viszont kevésbé jónak.
Bár én úgy gondolom, hogy számomra ezek jó befektetések, nem biztos, hogy mindenkinek valók – különösen azoknak nem, akik még mindig tanulják a gazdaság működését és befektetések világát, akik esetleg nem lennének képesek arra, hogy a változó gazdasági körülményekre azonnal reagáljanak.
És végezetül, amire végig fel akartam hívni a figyelmed – fektess be, hogy legyen Cashflowd – a legbiztonságosabb és legmegbízhatóbb stratégia, amely jó szolgálatot tesz neked egy
inflációs gazdaságban. Ez az egyik biztos módja a gazdaggá válásnak.
Tanulj a pénzről, a pénz kezeléséről a Tudásbázisban található videók segítségével.
